'Szupertúra a Börzsönyben'!
2012.November 2. péntek
Elérkezett ugyan nem életünk első túrája, hiszen mindannyian tapasztalt túrások vagyunk már, de még is valahogy teljesen új érzete volt ennek a túrának. Már a várakozásom is más volt mint egy egy korábbi túránál.
Az egész onnan indult, hogy ezen az őszön (is) csodálatos idő volt. Szép napsütéses hetek, lágy szellő, olykor forró levegő, de azért néha igencsak mélyen átfagyasztó hidegség. Én csak néztem ezt az időt, s belül tudtam, hogy valami nagyon kikívánkozik belőlem. Ez az érzés már nagyon rég óta sokszor hatalmába kerít, hogy mennék, kint lennék a természetben, nézném a madarakat, a fákat, a leveleit ahogy némelyik rozsdállik, vagy talán ahogy éppen az orromra hull, egyszóval mennék és lennék a természetnek a természetben.
Rengetek a környezetembe lévő kedves ember is valamilyen szinten megfogalmazta magának az előző pár sorban említett gondolatot és páran azt gondoltuk, hogy szedjük össze magunkat, menjünk és csináljuk. Ne csak nézzük ahogy az ősz elsuhan felettünk, hanem éljük is át ott ahol ez valójában igazán megtörténik, kint az erdőben, a réten, a hegy tetején, a kis falvakban és ez által bennünk is...
Spontán szervezett túra lett ez a bizonyos 'szupertúra'. Elkezdtük megszervezni minél hamarabbi időpontra, hiszen nem akartuk már sokáig halogatni a dolgot. Egész ősz arról szólt, hogy hétvégén menjünk már el túrázni, de nehezen akart összejönni, most sikerült végre.
Célkitűzés:
A Börzsöny lett a célpontunk, hiszen könnyen oda tudunk jutni, nincsen messze és tulajdonképp az egyik legszebb hegysége az országnak... Útvonalnak nagy falatot gondoltunk, de azért sikerült belőle lecsípni végül. Az eredeti terv Zebegény - Malom-völgy - Török-mező - Kóspallag - Nagy-hideg-hegy - Csóványos.
Megvalósítás:
Reggel 9:05-ös vonattal indultunk el Dunakeszi-Gyártelepről, Zebegény felé. A résztvevők Tomi (akivel ezt az egészet kigondoltuk) és csatlakozott hozzánk az Eszti nagyon nagy örömünkre. Mi hárman kerekedtünk fel a túrára, ami mint már korábban írtam igen csak nagy falatra sikerült.
Fel is készültünk a túrára kellően, hiszen annak ellenére hogy napsütést mondtak aznapra, azért a hegyekben bármilyen idő előfordulhat bármikor.
Étellel és itallal otthonról és a zebegényi kisboltból felszerelkeztünk, így már tényleg nem volt más hátra, mint hogy elindulni végre és sürgősen csinálni egy csapat fotót:
Magával ragadt a helyzet teljesen. A malom-völgyet teljesen átjárták az őszi napsugarak. A rozsda barna faleveleket még izzóbbá tette, a sárga faleveleket aranyöltözetbe húzta és látszódott, hogy élvezi a rét is a napfényt, úgy mint mi.
Érezhető a hegyeken, hogy már jön a tél és minden szunnyadni tér. Hopp mi sem jobb bizonyíték erre, mint egy kis szalamandra, akit a sárga falevéllel borított úton éppen hogy elkerül egyikőnk cipő talpa. Mázli, de semmi baj, a szalamandra él. Látjuk rajta, hogy menekülőre fogta, de ez ahhoz képest amekkora igyekezete volt a tempóján nem tükröződött.
Őrá éppen akkor találtunk rá, mikor már Tomi elkezdte emlegetni, hogy "oké hogy kirándulunk, de hol vannak az állatok? Eddig alig láttunk bogarakat, nem hallottuk a madarak csicsergését..." s ekkor talán Eszti egyik lába vészesen közeledett a baloldalt látható kis fickóhoz!
Tovább haladva a túrában, a Malom-völgy után a Török-mezőre felvezető meredek emelkedő megmászása következett. Sima ügy :) De még hol a vége? Időben éppen már jól elvoltunk csúszva ha mi a Csóványos megmászását tényleg célba vettük volna. Abban maradtunk, hogy megyünk Kóspallagra és ott meglátjuk mi lesz a végkifejlet.
Szép erdőben mentünk, mezőkön, olykor a villanypóznák mellett, ami ugyan nem tetszett annyira, de legalább jó jelét adta annak, hogy Kóspallag felé a helyes úton járunk. Időközben a gyomrunk jelzett, hogy meg kéne állni valamit ebédelni. Így hát miután utunk a betonúton vitt egy kis darabon, e mellett álltunk meg, egy tisztás közepén. A letanyázás valahogy így képzelendő el:
Az ég beborult, de ez mit sem érdekli a vándort!!! Evés után továbbhaladtunk utunkon, de itt már sejtettük, hogy a Csóványos az nem lesz meg a mai napon. Egy földúton indultunk tovább Kóspallag felé, ami egyszer csak belefutott egy TILOS AZ ÁTJÁRÁS - MAGÁNTERÜLET feliratú táblába, ami egy sorompóra volt kitéve. Éreztük, hogy itt már valami nem oké, elvesztettük a fonalat. Nem tudtuk hol is vagyunk éppen.
Elindultunk egy olyan úton, amiről már nem tudtuk, hogy merre vezet, csak reméltük, hogy Kóspallag felé. Nagy bajunk nem nagyon lehetett volna, hiszen kirándultunk, és visszamenni visszatudtunk volna arra amerre jöttünk, feltéve ha akarunk, de érdekes módon ez egy íratlan szabálya lett a túrának, hogy 'amerre jöttünk, vissza arra már nem megyünk' ezért mentünk tovább előre! Szép erdei úton haladtunk, rendkívül kellemes időjárás mellett. A fák között nem fújt a szél, így ott mindig melegünk lett.
Biztató jel volt, mikor utunk egy másikba ütközött és azon a másikon egy kék jelzést megpillantottunk...Ugyan mi a pirosan indultunk Kóspallagnak, de a kék is oda visz. Az hogy hogyan kavarodtunk rá azt nem tudjuk, de a lényeg, hogy irány Kóspallag.
El is érkeztünk Kóspallagra. Ez már ismerős terep volt a számunkra, hiszen itt már mindannyian jártunk korábban. A központban áll egy nagy tábla, amelyen rajta van az összes Kóspallagról induló túra útvonal, bicikli út jelzése és iránya. Minden fontos információ megtalálható rajta, mi merre van, mennyi idő az és hogy milyen jelzést kell követni stb.
Rápillantottunk óráinkra és azt láttuk, hogy most már délután lett. Így sajnos nem csak a Csóványos gondolatát vetettük el, hanem a Nagy-Hideg-Hegyre való felkapaszkodásról is letettünk. Majd legközelebb. Na de akkor most merre is mehetünk? Elhatároztuk, mivel már nem sokára sötétedik és ezt kevésbé éjszakai túrának terveztük, így vagy megcélozzuk Királyrétet és onnan lebuszozunk Kismarosra, vagy pedig egyenesen Kismarosra megyünk. Az utóbbi mellett döntöttünk! Nem kell a busz, így ugyan sötétbe is kell majd menni, de "semmi gond, menjünk" gondoltuk! Irány tehát Kismaros vasútállomás illetve előtte egy bolt, hogy tudjunk venni sört.
Még mielőtt a visszaérkezésre érnénk ezen a szakaszon is voltak gyönyörű élményeink. Az erdőben már szinte vízszintesen sütött be a nap, a sárga, barna, piros, zöld és vörös faleveleket, s az erdő ettől aranyszínpompában tündökölt.
Haladtunk szépen egyenesen Kismaros felé. Átvágtunk több erdőn, s kapaszkodtunk egy két hegygerincen. Alapvetően itt az út egy patak völgyében vezet, ami jó irányzék volt, hogy ne tévesszük el az utat. Út közben rengeteg elágazással találkoztunk, gondolom különböző erdészeti utak voltak ezek. Sok kereszteződéssel errefelé az volt a gond, hogy nem volt jel, hogy merre vezet a turista útvonal. Mi úgy oldottuk meg ezeket a helyzeteket, hogy ha nem volt jel egy kereszteződésbe eldöntöttük melyik a szimpatikusabb és arra íveltünk!
Elbújt időközben a napocska, s elkezdet a Börzsöny vállára telepedni az éj. Sötétedni kezdett, de nyugaton még a nap izzott. Ezt pontosan egy réten kaptuk el. Egy erdőből érkeztünk egy hatalmas tisztásra, ami Nyugati fekvésű volt, pont a Duna felé nézett. Keleten már sötét volt, gyülekeztek a felhők, nyugaton pedig ment le a nap...
Ezeket láttuk, persze nem adja vissza azt amit ott átél az ember! Pontosan az átélés miatt kell ott lenni...!
Sötétben egy darabig a szemünkre bíztuk magunkat, próbáltunk lámpa nélkül menni. Egy idő után, amikor minden faágra képzelsz valamit, vagy folyton azt hiszed hogy előtted tócsa van, akkor azért már elgondolkozol, hogy lassan időszerű lenne fényt gyújtani! Még mielőtt fényt gyújtottunk volna, megálltunk a sötétbe egy kis időre. Figyeltük, hogy szinte teljesen a fülünkre koncentrálunk, arra hagyatkozunk és sokkal élesebben halljuk a körülöttünk levő rezgéseket, moccanásokat, reccsenéseket. Szinte teljesen a fülünkre hagyatkoztunk és minden pisszenést igyekeztünk kiszűrni. Hamarosan fényeket láttunk a távolba, így tudtuk nincsen messze Kismaros. Egy csapot találtam, ahol inni próbáltam, de ekkor valahol a bokrok mögött vicsorgó kutyák kezdtek felénk futni (ketten voltak). Inamba szállt a bátorság, oda ugrottam Esztihez és Tomihoz és megállapítottuk, hogy ez így marhára nem jó, mit tegyünk. Végül a kutyák nem jöttek oda hozzánk, és valaki mintha szólította volna őket. Fellélegezni ezek után ugyan sokáig nem tudtunk, de békében folytattuk tovább utunkat.
Elérkeztünk Kismarosra, ahol sajnos nem volt nyitva a bolt, így a sör még váratott magára. A túra maga befejeződött 18:00 körül, ami azt jelenti, hogy reggel 10:15től este 18:00ig túráztunk körülbelül. Szép volt, jó volt, a társaság is kitűnő volt, így a következőnek a gondolata nem csoda, hogy felmerült bennünk, sőt már elkezdtük tervezgetni...Ezekkel a gondolatokkal búcsúztunk a Börzsönytől, megköszöntük neki ezt a szép napot és felszálltunk a vonat, ahol jól esett egy kicsit megpihenni és falatozni! : )
A következő túra a 'holdfénytúra' elnevezést kapta tőlünk. 2012 Naptárilag utolsó őszi estéjén visszamegyünk a Börzsönybe és teszünk ott egy 'holdfényes túrát'. (Részleteket nemsokára a blogra is felteszem! )
Remélem tetszett a bejegyzés és, hogy kedved lett tőle velünk tartani : )
Szép Őszt mindenkinek!
